A KARATE TÖRTÉNETE

Bodhidarma

 Bodhidarma, egy indiai király harmadszülött fia, aki zen-buddhizmust tanított, vándorlása során 520 körül Kínába érkezett, Honan tartományba. Itt megalapította a Shaolin szentélyt. Tanítása szerint a test és a lélek elválaszthatatlan egymástól. A testi-lelki erők növelése végett az indiai i-chin szutra anyagát oktatta a szerzeteseknek, mely az állatok, rovarok és a természeti erők tanulmányozása, az élővilágban megfigyelt támadó és védőmozdulatok elvonatkoztatása útján keletkezett. Látván, hogy a szerzetesek a kimerítő meditációktól fizikailag legyengültek, nagy hangsúlyt fektetett a test edzésére. „Ép testben ép lélek”. A gyakorlatok önvédelmi elemeket is tartalmaztak, melynek nagy hasznát vették magányos zarándokútjaik során, amikor is ki voltak téve az útonállók támadásainak.

Okinawa

A karate szülőföldje Okinawa. Okinawa Kína és Japán között helyezkedik el, és a Rjúkjú-szigetcsoport legnagyobb szigete. Kultúráját kínai és japán hatások alakították. A pusztakezes küzdelem alapjául a kínai saolin irányzat szolgált. Az Okinawa-te (okinawai kéz), ahogy abban az időben nevezték, fokozatosan fejlődött ki a szigeten. Kialakulását nagyban befolyásolta, hogy az 1300-as évek közepén a király rendeletben tiltotta meg polgári személyek számára a fegyverviselést. Az 1600-as évek elején a szigetet japán katonaság szállta meg, és a fegyverviselést ezután minden okinawai számára megtiltották. Az ellenálláshoz a japánokkal szemben köznapi eszközöket kezdtek alkalmazni, és így alakult ki a sajátos okinawai fegyverhasználat, amely a pusztakezes küzdelem művészetének része lett.                               Okinawán a karaténak 3 irányzata volt: a shuri, a naha és a tomari. Ezek az irányzatok egy-egy helység, illetve város nevéből alakultak ki.

 Funakoshi Gichin

A modern karate-do atyja
(1868-1957)

     Gichin Funakoshi 1868-ban született az okinawai királyi fővárosban.

Általános iskolai tanulmányai alatt ismerkedett meg és került jó barátságba Y. Azato fiával. Azato mester Okinawa két legmagasabb shikozu családja közül az egyikbe tartozott. Nem csak páratlan karate mester volt, hanem a lovaglásban, a kendoban és az íjászatban is járatos volt. Az ifjú Funakoshi tőle kapta az első karate leckéket. Abban az időben a kormány tiltotta a karate gyakorlását, ezért ezek az edzések titkosak voltak és az oktatók szigorúan megtiltották a tanítványoknak, hogy bárkinek is beszéljenek róla.

    Funakoshi állandóan edzette testét. Órákat töltött el a makiwara előtt, gyalog járt munkahelyére és az edzésekre, így napi 20-22 km-t tett meg. Súlyzózott, néha öntöttvas szandálban edzett. Bár szigeten élt, úszni sohasem tanult meg.
Időközben megnősült és négy gyermeke született. Felesége esténként együtt gyakorolt vele és hamarosan ugyanolyan kiválóan értett a karatéhoz, mint a férje. Távollétében sokszor ő vezette az edzéseket.
 

Funakoshi mester, bár valószínűleg bárkit legyőzött volna, mégis a konfliktusok békés megoldásának híve volt. Mint ilyet gyakran kérték fel vitás esetekben döntőbírónak. Ha fizikai támadás érte, általában már nyugodt viselkedésével legyőzte, leszerelte támadóit.

    1890 körül Okinawán a karate gyakorlása mindinkább nyílttá vált: bemutatókat tartottak, felkeltve a katonai és polgári-oktatási adminisztráció érdeklődését. Ennek folyományaként a karate bekerült a fizikai képzés hivatalos tanrendjébe.
    1912-ben már a Császári Flottától is tengerészeket irányítottak Okinawára, hogy karatét tanuljanak.
    Funakoshit 1917-ben meghívták, hogy tartson okinawai karate bemutatót Kyotóban a Butokuden-ben, a nagy harcművészeti csarnokban. 1921-ben a Mester feladta tanári állását, és teljes egészében a karate fejlesztésének szentelte életét.

    1924 körül bevezetett egy rangsorolási rendszert a karatéban, amelyben a dan fokozatúak fekete övet viseltek. Érdekes, hogy tanítványai mind elöl kötötték meg övcsomójukat, míg Ő a kínai hagyományt követve oldalt. Egy, a Judónál könnyebb edzőruhát honosított meg.

    A 20-as, 30-as években kapcsolatba került C. Miyagi-val, aki a Goju Ryu és K. Mabuni-val, aki a Shito Ryu stílusok megteremtői voltak. Kölcsönös nagyrabecsülés alakult ki közöttük. H. Otsuka Funakoshi egyik legrégebbi tanítványa volt, az Ő nevéhez fűződik a Wado Ryu stílus kidolgozása, és tanítványa volt M. Oyama a Kyokushinkai atyja is.

    Puritán, egészséges életmódot folytatott, nem dohányzott, ritkán fogyasztott alkoholt, vékony matracon aludt, vékony takaróval takarózott, naponta fürdött. Ha beteg volt, még többet edzett, úgy tartotta, hogy a karate, a fizikai megterhelés a legjobb gyógymód.

    Gichin Funakoshi, a modern Karate-Do egyik legnagyobb alakja, megteremtője, rendszerezője, fő szószólója 1957. április 26-án hunyt el. Életével a Shotokan Karate erényeit testesítette meg: jellem, tisztelet, szorgalom, önuralom, akaraterő.

Wado-ryu

Jelentése:

Wado: 1. A béke útja, harmónia útja, 2. japán út

Wa: harmónia, nyugalom, béke   - Showa     kor

 Do:  út

        Ryu:  iskola, irányzat

        Kai:  szövetség

  
A wado irányzat, a "Béke Útja" kilenc alapkatára épül, és sok jujutsu dobáselemet és lerántást tartalmaz. A Shotokan irányzatnál mozgékonyabb, mivel több elhajlással, testcsavarodással, ellépéssel történő védés található benne. A legnagyobb szerepet a helyes távolságtartásnak és a jó időzítésnek tulajdonította az alapító. Az ütéseknél a védekezés és támadás sokszor azonos, folyamatos mozgás, ami a küzdelmi hatékonyságot növeli. Otsuka mester szerint a Wado-Ryu elsődlegesen szellemi fegyelem. Számára a "ten-chi-jin, ri-do"-t (menny-föld-ember, legfőbb út) harmonikus egységként kell tisztelni és keresni a szigorú magatartás és a fáradhatatlan odaadás által.

A Wado-ryu Otsuka Hironori által alapított modern karate iskola. Ötvözi az Akiyama által több emberöltővel ezelőtt létrehozott Shinto Yoshin Ryu Ju-jitsu Kempo-t és az okinawai karatét. Ez egy sajátos életforma, amely a mindennapos gyakorlással jól szolgálja a fizikai és szellemi cselekvőképesség tökéletes kialakulását és egyben lehetséges út az egészség tudatos megőrzéséhez. Ezt a stílust három fő jellemzőjével együtt szokták emlegetni:

- go no sen - hárítás utáni ellenakció
- sen no sen - az ellenfél megelőzése
- taisabaki - kitéréssel egybekötött együtemű ellentámadás

OTSUKA HIRONORI

1892-1982

"A különbség a lehetetlen és a lehetséges között az egyén akarata"(H.Otsuka)

Prof. Hironori Otsuka halála előtt a Jujitsu nagymestere, a Wado-kai és a Wado-ryu karate stílusok megalapítója, az Össz-Japán Karate Szövetség alelnöke és a Japán Klasszikus Harcmuvészeti Társulat igazgatója is volt. Az ő, majd 80 éves tevékenysége a legjobb példa arra, hogy a harcművészet gyakorlásával hosszú és egészséges életünk lehet.

1892 Június 1.-jén született egy négygyerekes család második gyermekeként.

Édesapja Tokujiro Otsuka egy klinikát üzemeltett, ott ahol éltek, Shimodate településen, az Ibaraki prefectúra területén. Édesanyjának nagybátyja Chojiro Ebashi egy szamuráj harcos volt, aki mesélt a fiatal Otsukának az érdekes kalandjairól. Talán ezek a mesék is inspirálhatták Otsuka senseit, a harcmúvészet gyakorlására, ami egész életén át meghatározó volt. Elég fiatalon kezdte el a harcmuvészetet tanulni, először édesapja és Ebasi nevu nagybátyja (a Tsuchiura klán foinstruktorának irányítása  alatt.

1897 Árpilis 1-jén, amikor 6 éves volt beíratkozott Yokiyoshi Nakayama Tatsusaburo (1870-1933) iskolájába. Ő a Shindo Yoshin Ryu-nak a mestere volt , a Ju Jutsu iskolájának, és kendo oktató is volt.

Otsuka sensei több Ju-Jutsu iskolában gyakorolt, Atemi-stílusú kempot kezdett el tanulni, folytatta a Shinto-yoshin-ryu tanulmányait; mialatt a Waseda Tokyo-i egyetemen üzleti adminisztrációt tanult. Tanult Yoshin Koryu-t Kanaya Motoo senseitol (kb. 1919-21) és találkozott 1917-ben Ueshiba Morihei mesterrel, az Aikido megalapítójával és a vele kötött barátsága nagy hatással volt rá a későbbiekben. 1913-ban meghalt az apja, ezért elkezdett dolgozni a Shimodate bankban. Ezekután nem tudta befejezni az utolsó évet az egyetemen és lediplomázni sem tudott.

1921. június 1-jén Otsuka sensei nem csak a 29-ik születésnapját ünnepelhette, ugyanis ekkorra érte el a Menkyo Kaiden fokozatot a jujitsu-ból és a Shindo Yoshin Ryu mestere lett. (Menkyo Kaiden, annyit jelent, hogy a tulajdonosa mindent tud a stílusról, minden technikát ismer, az alapító mesterrel egyenrangú tudásra tett szert, ez a legmagasabb fokozat, amit elérhet valaki.)

1922-ben talált rá a karatéra. Olvasott egy cikket az újságban, amiben arról írtak, hogy a korona herceg Hirohito Okinawai látogatásakor egy táncos bemutatóval, és egy karate demonstrációval fogadták. A karate ebben az időben egy kevésbé ismert Okinawai harcmuvészet volt. Az újság arról is írt, hogy a koronaherceg, meghívta a bemutatót tartó mestert, Gichin Funakoshit, hogy utazzon vele Tokyoba és mutassa be ezt a harcmúvészetet a Japán császár előtt. Otsuka senseinek nagyon tetszett, amit Funakoshi mester karatéjából látott, ezért be is mutatkozott a karate mesternek. Ez volt a kezdete két huszadik századi a harcmuvészetben nagyon fontos és meghatározó ember tartós és bennsőséges barátságának.

Otsuka sensei minden este lejárt a Meishojuko Dojo-ba, és hamarosan megtalálta a módját annak, hogyan adhatja hozzá az Atemi-technikákat a karatéhoz. 1924-ben Otsuka mester elismerést kapott Funakoshi-tól. Ezután alapították meg a "To-te club"-ot a Keio egyetemen. Ez volt az első egyetemi karate klub japánban. A karate egyre jobban elterjedt Japánban, és ennek következtében a Jujitsu népszerűségét vesztette. Egy felől a karate másfelelől a Kano sensei által kifejlesztett Judo vette át a helyét. Otsuka mester minden energiáját a karatéra fordította. Az elégedettlenségét az általa tanult katák egyes mozgásainak értelmezésével kapcsolatban vezette ahhoz, hogy tanuljon az Okinawai karate mestertől Mabuni Kenwa-tól (1889-1952), a Shito - Ryu karate stílus megalapítójától, aki Tokyoban tartózkodott 1928-1929-ig.

Otsuka mester ezután nyitotta meg a saját karate klubjait különböző Japán egyetemeken, főiskolákon, mint például a Tokyo-i egyetemen (1929), a Tokyo-i fogorvosi főiskolán. 1925-ben, édesanyja halála után abbahagyta a munkáját a Shimodate-i Kawasaki Bankban.

Az egyik fontos dolog, amiben a két nagymester nem értett teljesen egyet, hogy Funakoshi sensei szerint a Katák gyakoroltatása a legfontosabb az oktatás folyamatában, míg Otsuka mester a jujitsu közelharc páros gyakorlatain nőtt fel. Létrehozta a Yakasoku kumitét a karatéban, a fiával.

Otsuka sensei ismeretséget kötött Motobu Choki-val. Motobu vándorolt a piros lámpás negyedekben, hogy harcolhasson, annak érdékében, hogy tesztelhesse a technikáit.

Otsuka mester elkezdett ismerkedni a Jiu-kumite-vel, versenyzési célokkal, és ezzel lefektette a mai nyílt stílusú karate kumite viadalok alapjait.

A Wado Születése!

1934-ben a 43 éves Otsuka sensei megalapította a saját iskoláját a "Dai Nippon Karate Shinko Club"-ot. Ez lett a központja az általa kifejlesztett karate rendszerek oktatásának. Wado-Ryu Karate-Jutsu és Wado-Ryu-Jujutsu kenpo, melyek a tradicionális japán jujitsu és az okinawai karate keverékei voltak. Amikor a Budo-kai kérte, hogy nevezze meg a stílusát, akkor a Wado-kai nevet adta neki késobb Wado-ryu lett. A Dai Nippon Karate Shinko Club, igazgatója Eriguchi Eiichi adta a Wado-ryu nevett a karate stílusnak, amit tanítottak.

1938-ban Otsuka sensei Toshio Katoval jelent meg Genwa Nakasone könyvében ‘Karatedo Tai-kan’. Ebben Otsuka mester 7 Tantodori technikát mutat be (kés elleni önvédelem) Kato Toshio segítségével.

A második világháború alatt és után Otsuka sensei folytatta a Wado oktatását. Habár a megszálló erők megtiltották a harcmuvészet oktatását, Otsuka mester folytatta a karate terjesztését, mint sok más iskola (Például a Shotokan is). Úgy folytatta az oktatást, hogy "Box" leckéket ajánlott. Otsuka mester Junzukit és egyenes ütéseket mutatott be.

Az élete során Otsuka sensei több kitüntetést és címet kapott meg. 1938-ban a Dai Nippon Butoku Kai kitüntette őt a Renshi-Go ranggal 1942-ben Kyoshi Go rangot is megkapta. Az Uralkodó Születésnapján, 1966. Április 29-én Otsuka sensei megkapta a Kun-Go-To kitüntetést (ötödik érdemérmet, A felkelő nap szalagrendet) és az uralkodó a mellére tűzte a Soko-Kyokujitsu-Sho Medált, a karate-do terjesztéséért tett munkájáért.1972 Október 9-én A nemzetközi harcművészeti szövetség, Kokusai Budo In, amit Higashikuni vezetett, Otsuka mestert az első Kiváló Harc Művész minősítést a 10 Dant a Karate-do -ban. Ez ugyanaz a státusz, amit Mifune Kyuzo Judoban és Nakayama Hakuko Kendoban ért el.

1978-ban már közel 300 dojo volt Japánban, ezek közül 70 egyetemi klub és 230 munkahelyi, kormányzati, és privát dojo. "Tengerentúl" 80 dojot hoztak ekkorra létre, az USA, Canada, Brazília, Ausztrália és sok más ország területén világszerte. Ezek a számok azóta nagy mértékben emelkedtek. Ekkor szerzett Jiro Otsuka Aikidoban Shodant. (1°dan)

1981-ben, halála előtti évben Hironori Otsuka sensei lemondott a nagymesteri címérol és a fiát nevezte meg második nagymesternek, Jiro Otsukát. Jiro később megváltoztatta a nevét Hironori Otsuka II.-re.

1982. januárjában 89 éves korában Hironori Otsuka, a Wado alapító nagymestere elhúnyt. A Wado az ő gazdag hagyatéka a világnak, melyben remélte a béke megértést megtalálását.

Wado- A békéhez és a harmóniához vezető út (Wa- béke do- út).

'A harcmuvészetekhez vezeto út nem egy közönséges dolog. Az út, hogy elérd a békét és vágyd a harmóniát.' (H.Otsuka)

Wado-Ryu / Japán /

1922-ben Funakoshi Tokióban tartott bemutatót, amikor egy 30 éves férfi, Hironori Otsuka szegődött tanítványául. Otsuka nem volt kezdő a harci művészetekben. Tizenhárom éves korától a Shinto Yoshin jujutsu iskola tanítványa volt, és 29 évesen mestere a menkyo kaydent (minden ismeret elsajátítását tanúsító irat) adományozta neki. Az irányzat főként az ütéseket hangsúlyozta, így amikor Funakoshinak bemutatta technikáit, Funakoshi alig akarta elhinni, hogy korábban nem tanult karatét. Otsuka szorgalmas tanítvány lett, de a szabad küzdelemnek nagyobb szerepet tulajdonított mesterénél. l929-ben önálló iskolát szervezett, 1934-ben pedig új ágazatot a Wado-kait, a késobbi Wado-ryut alapította meg. Hironori Otsukát, aki a Japán Karate-szövetség alelnöke lett, 1966. április 21-én a karate előmozdításáért császári kitüntetésben részesítették.

Képtár

Funakoshi és Otsuka